Bizony. Mostani moziélményeim közé sorolható ez az alkotás is, és midnenképpen akartam szentelni neki egy posztot. Szóval. A film nagyszerű. Meg tudom érteni azokat akik Cannes-ban felálva tapsolták ezt a filmet, mert amikor a végefőcím bejött, az első gondolatom nekem is ez volt. Ezt a filmet meg kell tapsolni. Érzékenyen komponált költői szépségű alkotás egy nem mindennapi ámde mégis mindennapi témával. A kis közösségek, az azokból kilógó emberek, a társadalom és annak állatias ösztönei. A másság amit nem fogadunk el mind mind beleszőve egy gyönyörű háttérbe egy csodás zenébe és sok sok csenbe. Kevés felesleges szöveg, sok hegedűszó, sok őszinte snitt, sok valóságos probléma. Mindenkinek látnia kell. Sajnálom, hogy csak négyen voltunk az egész moziban. Ez a mgyarok kultúra iránti érzékenységét jellemzi... Szóval a film mind zenében mind rendezésében vaskos 10-est kap, sőt inkább 11-est :)

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.