Egy dolog egyedül lenni. De ha az ember rájön, hogy magára maradt, az elég kellemetlen érzés tud lenni. Megdöbbentő, ha eljön az az  idő, amikor már az ún. "legjobb barátok" meg "régi ismerősök " sem veszik kezükbe a telefont, hogy legalább azt megkérdezzék, élek-e még. Sőt. az új módi, hogy nem köszönnek, elcsapják a fejüket, összesúgnak a hátam mögött. Mit ne mondjak, ritka kellemes érzés. Én meg itt ülök, laptoppal az ölemben és a szenvedés minden vállfaját kipróbálom hátha valamelyik megtetszik és leváltja az unalommal közös világfájdalmat. Mert hát szenvedni még mindig mozgalmasabb mint unatkozni. Talán...

jajj, megint nem értem miért írtam le ezeket...mindegy...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.