Tegnap moziban voltam. Az Alkonyat című filmet néztük meg, nekem nagyon tetszett a történet és a képi világ egyaránt. Mindig is szerettem az ilyen "modern meséket". Kedves film volt, sok érzéssel, némi divatos emo-ra hajazó beütéssel, amit azért szerencsére az alkotók nem vittek fájdalmasan túlzásba.

A film egy könyvadaptáció. Nagyon kíváncsi vagyok a könyvre, bár ahogyan magamat ismerem, az biztosan jobban fog tetszeni. 

Viszont mindenképpen jó pont mind a könyv szerzőjének mind a filmkészítőknek, hogy nem követték mereven a már agyonsablonozott Anne Rice -féle rocker vámpír vonulatot. Az itteni, egy sokkal érzékenyebb, emocionálisabb világ. A képek lenyűgözőek voltak, nagyon látványosak az erdők, a panorámaképek. Szóval mindent összevetve kis 10-es skálámon egy jó 8-ast legalább elért a film, a zenéje pedig, egy 10-est mivel nagyszerű. Nagyon jól kombinálták az alternatívabb zenei formákat a klasszikus zenével és itt- ott némi gitársírással, amit valószínűleg csak a "vájtfülűek" vagy az erre direkt odafigyelők vesznek észre, tehát a váltakozások nem zavaróak. A zene is rendelkezik egy kis emo- hatással, de szerencsére ez sem zavaró, viszont megértem a készítőket, hiszen a film sikere érdekében ki ne használta volna ki ezt a napjaink tizenévesei közt oly divatos "életfilozófia- izét"? 

...

A legjobb viszont a pénteki moziélményem volt, amikoris az I'm not there című filmet néztük meg, amely Bob Dylan életének egy furcsa feldolgozása volt. Nem csupán monoton dokumentumfilm, hanem az előadó különböző jellemvonásait külön-külön megjelenítő, néhol látomás-szerű világ volt. A film az elején és még néhol a közepe felé, amíg nem tisztázódik a néző számára a rendező szándéka, itt-ott egy kicsit zavaros volt. De a végére minden tisztázódott. Egyébbként a film kuriózuma amiről biztosan sokan hallottak, hogy Kate Blanchett játszotta Dylan-t. Az alakítása lenyűgöző volt, egy-két pillanat kivételével egyszer sem látszott vagy hallatszódott rajta, hogy nő. A gesztusai, a mimikái a testtartása...bámulatosan jó volt. A filmbe egy két hírességet még belezsúfoltak ami a rendezési módot látva nem csoda, hiszen nem valószínű, hogy egy átlag "filmfogyasztó" számára elsőre nem kaotikus és bonyolult a film, szóval jó ötlet volt pl. Richard Gere és Heath Ledger (hogy a többieket ne is említsem) bepakolása a kisebb szerepekbe. Így a mozilátogatók ismerős arcokkal találkoztak, és talán nem érezték olyan idegennek a filmet. Szóval mindent összevetve - itt is - ez a film is egy nagyszerű alkotás, és megkapta nálam a 10 pontot mind zenéjében mind "külcsínben".

Szóval mindkét alkotást ajánlom mindenkinek, bár míg az előbbi a romantikus érzületű kicsit sötétebb hangulatokat kedvelő embereknek, addig a második a javíthatatlan beat-fanatikusoknak a leginkább ajánlott, de ha valakiben - mint például bennem - mindkét "beteg hajlam" megvan :) akkor mindkét film megtekintése korhatárra való tekintet nélkül ajánlott :)

a továbbiakban még biztos bombázom szegény blogocskámat ilyesmi filmkritikákkal, szóval minden nálam jobban hozzáértőktől elnézést kérek :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.